Eliz
Szombat késő délután van, és Lizzel megbeszéltük, hogy
elmegyünk a King-be, így nekem itthon gyorsan fel kellett vérrel tankolnom
maga, hogy eszembe se jusson az, hogy bárkire is rátámadjak. Bezártam a
házamat, majd a vámpírsebességemmel három percen belül beértem, az adott
időpontra. Liz vadul integetett felém, majd nagy mosolyal az arcomon oda mentem
hozzá.
- Szia Liz. – ültem le vele szembe.
- Szia El. Beszélnem kell veled. Elég fontos dologról. – váltotta rögtön komolyra a szót. Körbenézett, hogy van e valaki a közelben, majd a kabátja zsebéből elővett egy pehelytollat. Becsukta a szemeit, majd valamit elkezdett motyogni. Láttam, ahogyan a toll felemelkedik a magasba, majd vissza le az asztalra.
- Ez… ez meg mi volt?- néztem rá nagy szemekkel.
- El… én boszorkány vagyok. – mosolygott rám szélesen, és boldogan Liz. Ajkaimról a mosoly lefagyott, majd egy komoly arcot vettem fel. Van egy boszorkányom! Már csak a gyémánt kell, és a fehértűz szikrája.– Hát nem is örülsz neki Eliz?- kérdezte csalódottan Liz.
- De igen Liz. De mégis hogy?- kérdeztem rá.
- Mivel a nagyim is az, így én is az vagyok.
- Anyukád? Ő Nem? – kérdeztem egyre kíváncsiabban. Liz nemlegesen megrázta a fejét, majd rendelt magunknak 1-1 eper séket.
- Eliz nézd. – mutatott a biliárdasztalra. – Az a göndör téged bámul.
- Harry a neve. – mondtam anélkül, hogy ránéztem volna.
- Menj oda.
- De én most veled vagyok nem pedig vele.
- Nem érdekel. Én addig oda megyek Jameshez. – állt fel mellőlem, majd oda ment James-hez, de ekkor már le is ültek a helyére.
- Kér esetleg valamit a szép hölgy? – mosolygott rám Csak Harry.
- Nem, de köszönöm az ajánlatot. Hogy vagy?- kérdeztem meg tőle.
- Most, hogy látlak egyre jobban. – kacsintott rám, majd nagy kézfejét az enyémre tette. Egy furcsa érzés kapott el. Hangokat hallottam a fejemben éristése alatt. ~Hulla.. öld meg… kínozd a végtelenségig~ – Mi lenne, ha te meg én lelépnénk innen? Úgysincsen otthon nekem senki. – zavart meg Harry mély hangja. Arcára néztem, amin egy kaján vigyor foglalt helyet.
- Menjnünk. - ~legalább meglesz az esti vacsim~ - gondoltam magamban, majd Harry megfogta a kezem, és elindultunk hozzájuk a motorján. Leállította a motort, majd lesegített róla, elővette a kulcsokat, és előre ment. Megindultam volna utána, de a küszöbnél megtorpantam.
- Nem jösz?- kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
- Én öhm… ne haragudj, de inkább megyek.
- De most miért? Valami rosszat mondtam?- kérdezte, majd karom után nyúlt.
- Nem dehogy! Csak… fáradt vagyok. ~ A nagy lófaszt vagyok fáradt, csak nem tudok bemenni addig, amíg nem hívnak be. Kurva vámpír átkok közé tartozik ez is.~ - mosolyogtam Harryre.
- Értem. Akkor majd máskor, öhm… hazavigyelek?
- Nekem még van egy kis dolgom, de köszi. – éreztem, ahogy a fejem egyre jobban kezd hasogatni. – Szia Csak Harry.
- Várj! Holnap találkozunk?
- Nem. – szögeztem le bunkón, majd amilyen gyorsan tudtam elköszöntem tőle, és elrohantam. Berontottam idegesen a házba, majd lerohantam a picébe egy tasakért, de nyögéseket hallottam. A hang irányába indultam meg lassan, majd megláttam, ahogyan Oliver bácsikám el van terülve a földön, és majd meg fullad.
- Mi történt?- guggoltam le mellé, majd adtam pár kortyot a tasakomból.
- Nagyon fáj… könyörgöm menj fel, és csinálj valamit. – ordított fájdalmában. Felrohantam a nappaliba, és Liz nagyijával találtam szembe magam.
- Oh… jó napot Mrs Benson… segíthetek valamiben?
- Tudom, hogy mire készülsz Lizzel, de meg ne próbáld. Nem fogod vele kinyittatni a kiskaput. Nem hagyom, hogy kárt tegyél benne.
- Nem tudom, hogy miről beszél. – ráztam meg a fejem. – Én nem akarom Lizt bántani, hiszen jó barátom.
- De meggyengíted, és mivel ehhez nagy erő kell, így bele is halhat. Nem engedhetem ezt meg sem neked, sem a szeretteimnek. – Mondta Mrs Benson, majd elhagyta a házamat. Lerohantam Oliverhez, de ő fejét fogva a földön ült. Felsegítettem őt, majd felmentünk a nappaliba és leültettem a kanapéra.
- Miért kell neked boszorkány?
- Emlékszel, még 1890-ből Edwardra?- bólintott. – Miatta. Vissza akarom kapni a szerelmemet, de van egy nagyon furcsa dolog is még. Az, hogy van egy srác a suliban, aki ugyan olyan, mint Edward volt. Kívülről persze. Jó a közelében lenni, mert akkor olyan, mintha újra Edwarddal lennék. – mosolyodtam el.
- Hogy hívják a fiút?
- Harold Edward Styles.
- Micsoda? Styles? De hisz’… őket már réges régen kiirtották… ez hogy lehetséges? – szörnyülködött Oliver. Miről beszél ez az ember? Miről maradtam le?- Kerüld el Stylesékat!
- Mi? De miért?
- Mert azok gyilkosok voltak!
- Szia Liz. – ültem le vele szembe.
- Szia El. Beszélnem kell veled. Elég fontos dologról. – váltotta rögtön komolyra a szót. Körbenézett, hogy van e valaki a közelben, majd a kabátja zsebéből elővett egy pehelytollat. Becsukta a szemeit, majd valamit elkezdett motyogni. Láttam, ahogyan a toll felemelkedik a magasba, majd vissza le az asztalra.
- Ez… ez meg mi volt?- néztem rá nagy szemekkel.
- El… én boszorkány vagyok. – mosolygott rám szélesen, és boldogan Liz. Ajkaimról a mosoly lefagyott, majd egy komoly arcot vettem fel. Van egy boszorkányom! Már csak a gyémánt kell, és a fehértűz szikrája.– Hát nem is örülsz neki Eliz?- kérdezte csalódottan Liz.
- De igen Liz. De mégis hogy?- kérdeztem rá.
- Mivel a nagyim is az, így én is az vagyok.
- Anyukád? Ő Nem? – kérdeztem egyre kíváncsiabban. Liz nemlegesen megrázta a fejét, majd rendelt magunknak 1-1 eper séket.
- Eliz nézd. – mutatott a biliárdasztalra. – Az a göndör téged bámul.
- Harry a neve. – mondtam anélkül, hogy ránéztem volna.
- Menj oda.
- De én most veled vagyok nem pedig vele.
- Nem érdekel. Én addig oda megyek Jameshez. – állt fel mellőlem, majd oda ment James-hez, de ekkor már le is ültek a helyére.
- Kér esetleg valamit a szép hölgy? – mosolygott rám Csak Harry.
- Nem, de köszönöm az ajánlatot. Hogy vagy?- kérdeztem meg tőle.
- Most, hogy látlak egyre jobban. – kacsintott rám, majd nagy kézfejét az enyémre tette. Egy furcsa érzés kapott el. Hangokat hallottam a fejemben éristése alatt. ~Hulla.. öld meg… kínozd a végtelenségig~ – Mi lenne, ha te meg én lelépnénk innen? Úgysincsen otthon nekem senki. – zavart meg Harry mély hangja. Arcára néztem, amin egy kaján vigyor foglalt helyet.
- Menjnünk. - ~legalább meglesz az esti vacsim~ - gondoltam magamban, majd Harry megfogta a kezem, és elindultunk hozzájuk a motorján. Leállította a motort, majd lesegített róla, elővette a kulcsokat, és előre ment. Megindultam volna utána, de a küszöbnél megtorpantam.
- Nem jösz?- kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
- Én öhm… ne haragudj, de inkább megyek.
- De most miért? Valami rosszat mondtam?- kérdezte, majd karom után nyúlt.
- Nem dehogy! Csak… fáradt vagyok. ~ A nagy lófaszt vagyok fáradt, csak nem tudok bemenni addig, amíg nem hívnak be. Kurva vámpír átkok közé tartozik ez is.~ - mosolyogtam Harryre.
- Értem. Akkor majd máskor, öhm… hazavigyelek?
- Nekem még van egy kis dolgom, de köszi. – éreztem, ahogy a fejem egyre jobban kezd hasogatni. – Szia Csak Harry.
- Várj! Holnap találkozunk?
- Nem. – szögeztem le bunkón, majd amilyen gyorsan tudtam elköszöntem tőle, és elrohantam. Berontottam idegesen a házba, majd lerohantam a picébe egy tasakért, de nyögéseket hallottam. A hang irányába indultam meg lassan, majd megláttam, ahogyan Oliver bácsikám el van terülve a földön, és majd meg fullad.
- Mi történt?- guggoltam le mellé, majd adtam pár kortyot a tasakomból.
- Nagyon fáj… könyörgöm menj fel, és csinálj valamit. – ordított fájdalmában. Felrohantam a nappaliba, és Liz nagyijával találtam szembe magam.
- Oh… jó napot Mrs Benson… segíthetek valamiben?
- Tudom, hogy mire készülsz Lizzel, de meg ne próbáld. Nem fogod vele kinyittatni a kiskaput. Nem hagyom, hogy kárt tegyél benne.
- Nem tudom, hogy miről beszél. – ráztam meg a fejem. – Én nem akarom Lizt bántani, hiszen jó barátom.
- De meggyengíted, és mivel ehhez nagy erő kell, így bele is halhat. Nem engedhetem ezt meg sem neked, sem a szeretteimnek. – Mondta Mrs Benson, majd elhagyta a házamat. Lerohantam Oliverhez, de ő fejét fogva a földön ült. Felsegítettem őt, majd felmentünk a nappaliba és leültettem a kanapéra.
- Miért kell neked boszorkány?
- Emlékszel, még 1890-ből Edwardra?- bólintott. – Miatta. Vissza akarom kapni a szerelmemet, de van egy nagyon furcsa dolog is még. Az, hogy van egy srác a suliban, aki ugyan olyan, mint Edward volt. Kívülről persze. Jó a közelében lenni, mert akkor olyan, mintha újra Edwarddal lennék. – mosolyodtam el.
- Hogy hívják a fiút?
- Harold Edward Styles.
- Micsoda? Styles? De hisz’… őket már réges régen kiirtották… ez hogy lehetséges? – szörnyülködött Oliver. Miről beszél ez az ember? Miről maradtam le?- Kerüld el Stylesékat!
- Mi? De miért?
- Mert azok gyilkosok voltak!
.gif)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése