Eliz
„Mert ezek gyilkosok voltak”. Hogy érti ez a vénség, hogy
gyilkosok? Ők? Ugyan már. Egyszerű pornépek, akikből jól lehet lakni. Tényleg..
a kajáról jut eszembe! Éhes vagyok. Erről egyik jó barátom jut eszembe. Ő
szintúgy vámpír, csak Ázsiában van már egy jó ideje. Horan barátom nem szereti
kímélni az emberi fajt.
- Hogy érted azt, hogy gyilkosok? – kérdeztem Olivert.
- Hát nem is emlékszel? Az ezerkilencszázas évektől, sőt, még előtte is, az őseik vámpírvadászok voltak. Mára, az ifjak ezeket már nem tudják, hiszen ők már nem vadászok, mert úgy tudják az emberek, hogy az összes klán már kihalt.
- Nem úgy hívták anyám szeretőjét? Azt hiszem, hogy az is Styles volt. – gondolkoztam el.
- De igen. – bólintott rá. Oliver nagyon nem szívleli ezt a családot, de nem hiszem, hogy majd pont ezek fognak minket megölni. Könyörgöm 124 éves vagyok, Oliver meg 169. Semmi esélyük. Helyemről felálltam, majd kimentem a szabadba. Orromra, egy fehér kis pötty hullott le az égből. Na most, vagy én köptem le magam, vagy tényleg esik a hó. Felnéztem az égre, és gyönyörű hópelyhek estek rá a hajamra, a földre. Rólam tudni illik, hogy utálom a havat. Mindig is utáltam. Mi ebben a jó? Hideg, majd ha elolvad egy ocsmány latyak marad utána. Kinek kell ez? Fuj! Annyi előnyöm viszont van, hogy nem érzem sem a hideget, sem pedig a hőséget, kivéve persze akkor, ha leveszem a nyakláncom, mert akkor a nap szénné éget. Kezeimet zsebembe süllyesztettem el, majd úgy indultam el a város szívébe. A hó egyre jobban hullott, és én legszívesebben elküldtem volna az anyjába. Bementem az egyik parkba, és ott az egyik pavilonba. Ahogy körbementem ott, egy srác ült az egyik padon. Közelebb merészkedtem hozzá, hogy jól megnézzem.
- Szia Eliz. Figyu’, sajnálom, hogy a múltkor úgy viselkedtem. Volt már bennem némi alkohol. Tényleg sajnálom. – szabadkozott Harry.
- Ugyan már. Egyáltalán nem haragudtam, de te hogy hogy itt vagy?- kérdeztem kíváncsian. Az orra hegye piros volt, ami nagyon édessé tette. Olyan volt, mint Rudolf.
- Otthon nem volt senki sem, és gondoltam eljövök sétálni egyet. És te?
- Hát öhm.. ~ most mi a faszt mondjak neki? Azt, hogy éhes vagyok, de rohadtul, és azért jöttem ki, mert ölni támadt kedvem?~ Anyumék otthon összekaptak. – mondtam Harrynek. Szerintem ez elég hihető hazugság volt.
- Értem. Esetleg nincsen kedved meginni egy teát? – kérdezte Harry mosolyogva. Ez a mosoly… annyira szívszorító számomra.
- Ha nem zavarok.. - mosolyogtam rá. Nemlegesen megrázta a fejét, és a fejével maga elé bökött, hogy induljunk. Mellé léptem, majd elindultunk. Csendben mentünk a havazásban. Ez egy nyálas filmben eléggé meghitt pillanat lenne, de ez a valóság. Csöndben haladtunk egymás mellett, de kisebb bökéseket észleletem a kézfejemnél. Lepillantottam az említett részre, és elmosolyodtam, mert Harry gondolkozott azon, hogy meg merje e fogni a kezemet, vagy sem. Látványosan elmosolyodtam, majd én cselekedtem, és tenyeremet belehelyeztem az övébe. Felnézett rám, majd szélesen elmosolyodott. Lefordultunk az egyik sarkon, és lassacskán meg is érkeztünk.
- Ugye, most harmadszorra bejössz? – kérdezte Harry.
- Hát, ha behívsz, akkor mindenképpen. – mosolyogtam rá. Megfogta a kezemet, majd elővette a kulcsait, és kinyitotta az ajtót. Bement előre, hogy felkapcsolja a lámpákat, de én kint álltam.
- Na mi van? Miért nem jössz be?- kérdezte.
- Mondom. Majd bemegyek, ha behívsz.
- Neked külön kérvényt kell benyújtani? – nevetett fel. Megrántottam a vállam, és csak vártam. – Megtisztelnél azzal, hogy bejössz ebbe a házba? – hajolt le előttem, majd kezeivel a nappaliba mutatott. Végre valahára átléphettem ezt a küszöböt, és bementem a házba. A nappali, ami elém tárult hatalmas volt. Jó az enyémnél nem nagyobb, de ez mellékes. Lesegítette rólam a kabátomat, majd felakasztott azt a fogasra. Elindult a házban valamerre, de én a nappaliban maradtam. A tévé melletti kisebb szekrénysorhoz mentem, ahol családi képek voltak kitéve. Szemeimmel végig pásztáztam az egész szekrénysoron lévő képeket, de az egyiken megakadt a tekintetem. Kapkodva vettem ki a szekrényből, majd néztem meg alaposan. Két nő van rajta, még gyerekkorukban, de a háttérben ott vagyok én. A kép hátuljára oda van firkantva, hogy 1956. Szóval ez egy 55 éves kép. Kettéhajtottam, majd a zsebem mélyére süllyesztettem, és Harry keresésére indultam.
- Eliz hol vagy? – hallottam meg Harry hangját. Beleszippantottam a levegőbe, és a szag után iramodtam.
- Itt vagyok. De jó illata van a teának. – mentem közelebb hozzá, majd a kezembe vettem a meleg folyadékkal teli bögrét. Visszamentünk a nappaliba, és ott kezdtük el elfogyasztani a teát.
- A szüleid mikor jönnek haza?- kérdeztem érdeklődve. Válaszul megrántotta a vállát, majd letette a kis üveg asztalra a bögréjét, majd a kezemből kivette az enyémet és ugyan oda lerakta. Derekamat megfogva húzott magára, majd arcomat két oldalt megfogva húzott le ajkaihoz. Ajkai gyengéden, de szenvedélyesen mozogtak az enyémen. Hatalmas tenyerét levezette hátamról a fenekemre, majd belemarkolt abba, én pedig felnyögtem. Nyakát vettem célul, és azt csókolgattam, miközben ő a hátamat simogatta. Éreztem a nyakában lévő édes vérét. Éreztem. ahogy a nyakában a vér egyre jobban lüktet, ami nekem egyre nehezebb. Érzem, ahogy szemem vérbe ömlik, és a fogaim kiéleződnek. Kínomban egy hatalmas nagy levegőt veszek, és elfordítom balra a fejem, majd kiugrok az öléből, és az egyik saroknak csapódok nagy erővel. Fájdalmasan nyögve tartom vissza magam édes nyakától, ami csak úgy vonz magához, mint a vas a mágnest.
- Mi történt? Rosszat tettem? – rohant oda hozzám Harry.
- Hol van a fürdő? – kérdeztem, miközben próbáltam a hajammal az arcomat eltakarni.
- A folyosó végén jobbra. – mondta Harry, de én már el is rohantam mellőle. A csap szélére támaszkodtam, és úgy próbáltam éhségemet lenyugtatni. A fa ajtó mögül kopogás hallatszódott, de ez egy idő után elhalkult, majd az ajtó nyitódását lehetett hallani.
- Minden rendben? – kérdezte aggódva,
- Persze, csak rosszul lettem hirtelen. – mosolyogtam rá bíztatóan.
- Biztos, hogy minden oké? Eléggé sápadt vagy!- pásztázott Harry.
- Persze biztos, de jobb ha megyek. – mondtam, és megindultam kifele a fürdőből, de Harry visszarántott, és egy édes csókot csent tőlem. Amikor elvált tőlem, megfogta a kezem, és kivezetett a nappaliba. Felsegítette a kabátomat, majd Ő is felvette a sajátját.
- Te meg hova mész? – kérdeztem meg Őt.
- Hazaviszlek. Nem úgy nézel ki, mint aki teljesen jól van. – mondta, majd előkapta a kocsi kulcsokat, de ekkor jöttek be az ajtón. Egy idősebb hölgy jött be, és vele együtt egy férfi. Gondolom házas párok lehetnek.
- Oh… öhm.. sziasztok. – köszöntötte őket Harry.
- Szia fiam. Hogy hívják a barátodat? – kérdezte a nő. Szemeivel szinte fel tudott volna falni, annyira bámult engem.
- Ő itt Eliz. Eliz, ők itt a szüleim. Anne, és Des. – mutatott Harry a szüleire. A nővel egymást firtattuk, és a két férfi csak nézett minket.
- ismerős vagy nekem. – lépett közelebb hozzám.
- Biztosan összekever valakivel. Kicsi ez a város. – mosolyogtam bájosan pedig belül már az éhségtől felfaltam volna őket.
- Lehet. Mindegy. Készültök valahova? – kérdezte Harrytől.
- Hazaviszem Elt. Sziasztok! – intett Harry feléjük.
- Viszont látásra. – köszöntem el illedelmesen, majd becsuktam a bejárati ajtót. Beszálltunk Harry kocsijába, és elindultunk hazafele.
- Hát ez…
- Kínos volt. – fejezte be helyettem Harry a mondatot.
- Az…de nem volt annyira vészes. – rántottam meg a vállam. Harry elmosolyodott, majd a váltóról a combomra tette nagy mancsait. Fejemet az ablak felé fordítottam. Egyre nagyobb a kísértés, és én egyre nehezebben fogom vissza magamat. Harry bekanyarodott a kocsifelhajtómra, és megkerülte a szökőkutat, majd leállította az autót.
- Köszi, hogy hazahoztál. De ha most nem haragszol, nem hívlak be, mert kitudja, hogy anyum és apum hogy reagálna.
- Semmi baj. De kiengesztelésül egy csókot kérek! – alkudozott Harry. Ajkaimat gondolkozás nélkül nyomtam övé ellen, majd elváltam tőle, és becsuktam a kocsi ajtaját. Berohantam a házba, majd a hátsó ajtón ki, mert muszáj valamit ennem, mert a hasam, nagyon szeret irányítani. Jut eszembe! Ha haza megyek felhívom Niallt, hogy mégis mi van vele. Igen az az üres pocimról jutott az eszembe. De ezzel most mi a gond? Szerintem semmi sem.
- Hogy érted azt, hogy gyilkosok? – kérdeztem Olivert.
- Hát nem is emlékszel? Az ezerkilencszázas évektől, sőt, még előtte is, az őseik vámpírvadászok voltak. Mára, az ifjak ezeket már nem tudják, hiszen ők már nem vadászok, mert úgy tudják az emberek, hogy az összes klán már kihalt.
- Nem úgy hívták anyám szeretőjét? Azt hiszem, hogy az is Styles volt. – gondolkoztam el.
- De igen. – bólintott rá. Oliver nagyon nem szívleli ezt a családot, de nem hiszem, hogy majd pont ezek fognak minket megölni. Könyörgöm 124 éves vagyok, Oliver meg 169. Semmi esélyük. Helyemről felálltam, majd kimentem a szabadba. Orromra, egy fehér kis pötty hullott le az égből. Na most, vagy én köptem le magam, vagy tényleg esik a hó. Felnéztem az égre, és gyönyörű hópelyhek estek rá a hajamra, a földre. Rólam tudni illik, hogy utálom a havat. Mindig is utáltam. Mi ebben a jó? Hideg, majd ha elolvad egy ocsmány latyak marad utána. Kinek kell ez? Fuj! Annyi előnyöm viszont van, hogy nem érzem sem a hideget, sem pedig a hőséget, kivéve persze akkor, ha leveszem a nyakláncom, mert akkor a nap szénné éget. Kezeimet zsebembe süllyesztettem el, majd úgy indultam el a város szívébe. A hó egyre jobban hullott, és én legszívesebben elküldtem volna az anyjába. Bementem az egyik parkba, és ott az egyik pavilonba. Ahogy körbementem ott, egy srác ült az egyik padon. Közelebb merészkedtem hozzá, hogy jól megnézzem.
- Szia Eliz. Figyu’, sajnálom, hogy a múltkor úgy viselkedtem. Volt már bennem némi alkohol. Tényleg sajnálom. – szabadkozott Harry.
- Ugyan már. Egyáltalán nem haragudtam, de te hogy hogy itt vagy?- kérdeztem kíváncsian. Az orra hegye piros volt, ami nagyon édessé tette. Olyan volt, mint Rudolf.
- Otthon nem volt senki sem, és gondoltam eljövök sétálni egyet. És te?
- Hát öhm.. ~ most mi a faszt mondjak neki? Azt, hogy éhes vagyok, de rohadtul, és azért jöttem ki, mert ölni támadt kedvem?~ Anyumék otthon összekaptak. – mondtam Harrynek. Szerintem ez elég hihető hazugság volt.
- Értem. Esetleg nincsen kedved meginni egy teát? – kérdezte Harry mosolyogva. Ez a mosoly… annyira szívszorító számomra.
- Ha nem zavarok.. - mosolyogtam rá. Nemlegesen megrázta a fejét, és a fejével maga elé bökött, hogy induljunk. Mellé léptem, majd elindultunk. Csendben mentünk a havazásban. Ez egy nyálas filmben eléggé meghitt pillanat lenne, de ez a valóság. Csöndben haladtunk egymás mellett, de kisebb bökéseket észleletem a kézfejemnél. Lepillantottam az említett részre, és elmosolyodtam, mert Harry gondolkozott azon, hogy meg merje e fogni a kezemet, vagy sem. Látványosan elmosolyodtam, majd én cselekedtem, és tenyeremet belehelyeztem az övébe. Felnézett rám, majd szélesen elmosolyodott. Lefordultunk az egyik sarkon, és lassacskán meg is érkeztünk.
- Ugye, most harmadszorra bejössz? – kérdezte Harry.
- Hát, ha behívsz, akkor mindenképpen. – mosolyogtam rá. Megfogta a kezemet, majd elővette a kulcsait, és kinyitotta az ajtót. Bement előre, hogy felkapcsolja a lámpákat, de én kint álltam.
- Na mi van? Miért nem jössz be?- kérdezte.
- Mondom. Majd bemegyek, ha behívsz.
- Neked külön kérvényt kell benyújtani? – nevetett fel. Megrántottam a vállam, és csak vártam. – Megtisztelnél azzal, hogy bejössz ebbe a házba? – hajolt le előttem, majd kezeivel a nappaliba mutatott. Végre valahára átléphettem ezt a küszöböt, és bementem a házba. A nappali, ami elém tárult hatalmas volt. Jó az enyémnél nem nagyobb, de ez mellékes. Lesegítette rólam a kabátomat, majd felakasztott azt a fogasra. Elindult a házban valamerre, de én a nappaliban maradtam. A tévé melletti kisebb szekrénysorhoz mentem, ahol családi képek voltak kitéve. Szemeimmel végig pásztáztam az egész szekrénysoron lévő képeket, de az egyiken megakadt a tekintetem. Kapkodva vettem ki a szekrényből, majd néztem meg alaposan. Két nő van rajta, még gyerekkorukban, de a háttérben ott vagyok én. A kép hátuljára oda van firkantva, hogy 1956. Szóval ez egy 55 éves kép. Kettéhajtottam, majd a zsebem mélyére süllyesztettem, és Harry keresésére indultam.
- Eliz hol vagy? – hallottam meg Harry hangját. Beleszippantottam a levegőbe, és a szag után iramodtam.
- Itt vagyok. De jó illata van a teának. – mentem közelebb hozzá, majd a kezembe vettem a meleg folyadékkal teli bögrét. Visszamentünk a nappaliba, és ott kezdtük el elfogyasztani a teát.
- A szüleid mikor jönnek haza?- kérdeztem érdeklődve. Válaszul megrántotta a vállát, majd letette a kis üveg asztalra a bögréjét, majd a kezemből kivette az enyémet és ugyan oda lerakta. Derekamat megfogva húzott magára, majd arcomat két oldalt megfogva húzott le ajkaihoz. Ajkai gyengéden, de szenvedélyesen mozogtak az enyémen. Hatalmas tenyerét levezette hátamról a fenekemre, majd belemarkolt abba, én pedig felnyögtem. Nyakát vettem célul, és azt csókolgattam, miközben ő a hátamat simogatta. Éreztem a nyakában lévő édes vérét. Éreztem. ahogy a nyakában a vér egyre jobban lüktet, ami nekem egyre nehezebb. Érzem, ahogy szemem vérbe ömlik, és a fogaim kiéleződnek. Kínomban egy hatalmas nagy levegőt veszek, és elfordítom balra a fejem, majd kiugrok az öléből, és az egyik saroknak csapódok nagy erővel. Fájdalmasan nyögve tartom vissza magam édes nyakától, ami csak úgy vonz magához, mint a vas a mágnest.
- Mi történt? Rosszat tettem? – rohant oda hozzám Harry.
- Hol van a fürdő? – kérdeztem, miközben próbáltam a hajammal az arcomat eltakarni.
- A folyosó végén jobbra. – mondta Harry, de én már el is rohantam mellőle. A csap szélére támaszkodtam, és úgy próbáltam éhségemet lenyugtatni. A fa ajtó mögül kopogás hallatszódott, de ez egy idő után elhalkult, majd az ajtó nyitódását lehetett hallani.
- Minden rendben? – kérdezte aggódva,
- Persze, csak rosszul lettem hirtelen. – mosolyogtam rá bíztatóan.
- Biztos, hogy minden oké? Eléggé sápadt vagy!- pásztázott Harry.
- Persze biztos, de jobb ha megyek. – mondtam, és megindultam kifele a fürdőből, de Harry visszarántott, és egy édes csókot csent tőlem. Amikor elvált tőlem, megfogta a kezem, és kivezetett a nappaliba. Felsegítette a kabátomat, majd Ő is felvette a sajátját.
- Te meg hova mész? – kérdeztem meg Őt.
- Hazaviszlek. Nem úgy nézel ki, mint aki teljesen jól van. – mondta, majd előkapta a kocsi kulcsokat, de ekkor jöttek be az ajtón. Egy idősebb hölgy jött be, és vele együtt egy férfi. Gondolom házas párok lehetnek.
- Oh… öhm.. sziasztok. – köszöntötte őket Harry.
- Szia fiam. Hogy hívják a barátodat? – kérdezte a nő. Szemeivel szinte fel tudott volna falni, annyira bámult engem.
- Ő itt Eliz. Eliz, ők itt a szüleim. Anne, és Des. – mutatott Harry a szüleire. A nővel egymást firtattuk, és a két férfi csak nézett minket.
- ismerős vagy nekem. – lépett közelebb hozzám.
- Biztosan összekever valakivel. Kicsi ez a város. – mosolyogtam bájosan pedig belül már az éhségtől felfaltam volna őket.
- Lehet. Mindegy. Készültök valahova? – kérdezte Harrytől.
- Hazaviszem Elt. Sziasztok! – intett Harry feléjük.
- Viszont látásra. – köszöntem el illedelmesen, majd becsuktam a bejárati ajtót. Beszálltunk Harry kocsijába, és elindultunk hazafele.
- Hát ez…
- Kínos volt. – fejezte be helyettem Harry a mondatot.
- Az…de nem volt annyira vészes. – rántottam meg a vállam. Harry elmosolyodott, majd a váltóról a combomra tette nagy mancsait. Fejemet az ablak felé fordítottam. Egyre nagyobb a kísértés, és én egyre nehezebben fogom vissza magamat. Harry bekanyarodott a kocsifelhajtómra, és megkerülte a szökőkutat, majd leállította az autót.
- Köszi, hogy hazahoztál. De ha most nem haragszol, nem hívlak be, mert kitudja, hogy anyum és apum hogy reagálna.
- Semmi baj. De kiengesztelésül egy csókot kérek! – alkudozott Harry. Ajkaimat gondolkozás nélkül nyomtam övé ellen, majd elváltam tőle, és becsuktam a kocsi ajtaját. Berohantam a házba, majd a hátsó ajtón ki, mert muszáj valamit ennem, mert a hasam, nagyon szeret irányítani. Jut eszembe! Ha haza megyek felhívom Niallt, hogy mégis mi van vele. Igen az az üres pocimról jutott az eszembe. De ezzel most mi a gond? Szerintem semmi sem.
Elnézést a hosszabb kihagyásért, de ez a karácsony most
nagyon hosszú volt. Remélem mindenkinek jól telt a karácsonya :* puszi: Sz. G
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése