4. Rész. 90-es évek

Eliz

Hazaérkezésem után nagybátyám egyből elkezdte nekem osztani az észt, de én figyeltem oda rá. Több, mint 20 évig le se szarta, hogy mi van velem. Akkor továbbra is tartsa meg jó szokását.  Egész este a plafont bámultam, és azon tűnődtem, hogy mi nem akar engem arra rávenni, hogy bántsam Harryt. Az, hogy Harryben láthatom Edwardot, vagy az, hogy… nem… második lehetőség nincsen. Ha a közelében vagyok, a lélegzetem megakad, és csak azt érzem, hogy meg akarom kapni. Biztos vagyok abban, hogy amint visszahozom Edwardot, Harryt elfelejtem, és boldog lehetek a szerelmemmel. Ahogy belenézek a tükörbe, egy elveszett lányt látok a nagyvilágban. A szemeim búsak, és a mosolyom sem az igazi. Rettentően hiányzik a családom. Egyedül vagyok, akárhova is visz a sors. Százhuszonnégy éve arra várok, hogy boldog lehessek, de semmi.  Liz itt van nekem, de amíg Ő egyre idősebb lesz, én megmaradok tizenhét évesnek. Ő le tudja lassítani azt, hogy ne idősödjön, de ahhoz nagyon nagy erőre van szüksége, ami neki még nincsen meg. Pontosabban még nincsen meg. Hajamat fölkötöttem, táskámat a vállamra akasztottam, és elindultam a suliba. Idősebb hölgyeknek oda-oda köszönve mentem az utcákon, magamban dúdolva.  Ahogy átléptem az iskola küszöbét, egyből a szekrényemhez mentem.  Kinyitottam azt, hogy kivehessem a könyveimet, de ekkor egy levél hullott ki belőle.

„ Amint kinyitod ezt a levelet gyere a tornaterembe. Én már ott leszek H xx”

Szemeimet megforgattam, és elindultam a tornaterem felé.  Kinyitottam  annak az ajtaját, és tekintetemmel Harryt keresem, akit a lelátó sorai közt meg is találtam. Karba tett kezekkel megindultam felé. Elindult lefele, és ekkor láttam meg a kezei közt egy nagy rózsacsokrot. Egyre közelebb értünk egymáshoz, majd fölém magasodva lenézett rám, és rám mosolygott.
- Boldog születésnapot El. – nyújtotta felém a virágcsokrot.
- Köszönöm Harry. De mégis honnan tudtad? – kérdeztem tőle, majd egy csókot adtam neki édes ajkaira.
- Az maradjon az én titkom. – felelte.
- Liztől.? – kérdeztem rá, mire Ő csak megrántotta a vállát, majd ajkait az enyémre tapasztotta. Fogaival meghúzta édesen az alsó ajkam, így nyelve bejutást kapott. Csókcsatánkat természetesen Ő nyerte, és ekkor csöngettek be. Ahogy a folyosón mentünk, egy szőke ciklon egy rózsaszínű papírt nyomott a kezembe.
- Mi van rajta? – kérdezte Harry.
- Ma este lesz itt a suliban egy bál. A téma pedig a kilencvenes évek. – fuj de utáltam azt az időszakot. Semmi ízlés nem volt benne.
- Van kedved menni? – kérdezte.
- Csak akkor, ha el jössz mint kísérő. –  mondtam.
- Akkor megtisztelnél azzal, hogy el jössz velem erre a bálra? – nyújtotta felém kezét, én pedig rábólintottam. Bementünk a tanterembe, és elkezdődött egy újabb tanítási nap

***

- Majd jövök! – ordítottam el magam már a bejárati ajtóból, majd bepattantam Harry  kocsijába. Egy farmer dzseki van rajtam, egy toppal, és egy farmergatya. Még jó, hogy nem dobáltam ki a régi gönceimet.
- Csinos vagy. – hajolt elém Harry, majd egy csókot csent tőlem.
- Köszi. Neked honnan vannak ezek a göncök? – kérdeztem.
- Apám szekrényéből, azon belül is Narniából. A Faul csinálta.
- Most azt hiszed, hogy vicces vagy? – kérdeztem gúnyosan.
- Áuuu! – kapott oda a szívéhez. – Ez cseppet sem volt kedves. – játszotta meg magát. Hangosan felnevettem, és ekkor kanyarodott be Harry az iskolai parkolóba. Először Ő szállt ki, majd átjött az én oldalamra, és kinyitotta az ajtót. Kiszálltam én is, majd kézen fogott, és úgy mentünk be a tornaterembe. Lufikkal, szalagokkal, és különböző feliratokkal volt feldíszítve. Ódivatú zenék mentek, mint például Ozzy Osbourne. Emlékszem mennyit törtettem azon magam, hogy találkozzunk, de sose jött össze, de még nincsen semmi sem veszve, hisz’ még él. Behúzott Harry a táncolók közé, majd egy rokis számra kezdtük el rázni. Már végig táncoltunk két számot, amikor amikor egy szőke ciklon oda jött hozzánk.
- Elrabolhatom egy kicsit? – kérdezte tőlem. Harry rám nézett, majd könyörgően nézett rám, hogy ne hagyjam elmenni.
- Persze. De két szám után kérem vissza! – mosolyogtam rá gonoszul Harryre, mire Ő segélykérő pillantásokkal illetett meg. Integettem neki, majd a puncsokhoz mentem, és merítettem egy pohárral magamnak. A számhoz emeltem, de megéreztem valamit rajta. Vasfű. A rohadt anyjukat! Ki a fene rakhatott bele vasfüvet?!  Éreztem, hogy valaki közvetlen mellém támaszkodik. Óvatosan beleszívtam a levegőbe, de ereiben nem csorgadozott a vér. Fejemet felé fordítottam, majd pásztázni kezdtem.
- Fel sem ismersz? – vigyorgott rám cinikusan. Arcára jobban fókuszáltam, de még mindig semmi.
- Nem.De ahogy érzem, te is egy magam fajta vagy.
- Pontosan. Eláruljam, hogy ki vagyok? – bólintottam. – Kevin. – lélegzetem egy pillanatra elakadt, de gyorsan észhez kellett hogy térjek. Karjánál fogva magam után ráncigáltam ki a folyosóra, ahol nincsen senki sem.
- Hogy a tökömben vagy itt? Neked régen a pokolban kéne lenned! – akadtam ki.
- Ugyan már cica. Engem semmi sem ölhet meg.
- A szívednél szúrtalak le! Hogy a fenébe vagy életben? – kérdeztem.
- Tudod, rám a sima fa karó az nem hat.  – fogta meg két oldalt az arom. – Én egy ősi vagyok. Engem semmi sem tud megölni. Viszont neked lehet, hogy jól jönne egy nyaktörés. Legalább megtudnád, hogy milyen az, amikor egy olyan öl meg, aki szeretett.
- Sosem szerettelek. – köptem oda neki, mire ő eldobott, én pedig a falnak ütköztem, de Ő már előttem is volt, majd a hajamnál fogva felráncigált. Teljes erőmből ellöktem magamtól, mire ő a szekrénysornak ütközött. Ismét megindult felém, de férfi hang ütötte meg a fülünket. Kevin a hóna alá vett, és elkezdte a hajamat dörzsölni.
- Itt meg mi folyik? – jött Harry hangja.
- Csak az unokahúgomat nyaggatom. Te ki vagy? – kérdezte Kevin Harryt
- El barátja… vagyis valami olyasmi. – elengedett Kevin, majd közelebb lépett Harryhez.
- Haha. Olyan vagy, mint Edward. Most már értem, hogy miért téged választott.
- Miről beszélsz? – kérdezett rá Harry.
- Tudod ő v…- mondta volna Kevin, de én oda mentem hozzá, és  a szájánál fogva befogtam a száját. – Harry kérdőn nézett rám, de én csak felnevettem kínomban.
- Kevin most már nagyon fáradt. Ne haragudj Harry, de megyünk. – mentem oda hozzá, majd adtam az ajkaira egy szűzies csókot, de ő azt elnyújtotta, egy kisebb csókcsatára.
- Vigyázz magara. – suttogta ajkaimra, majd egy puszit rányomott, és elköszönt, majd visszament. Ahogy megfordultam Kevin gyilkos tekintetével találtam szemben magam, de én csak ördögien elmosolyodtam.  Szinte két perc alatt hazaértem a gyorsaságommal, de nem hittem, hogy követnek is.
- Minek jöttél utánam? – kérdeztem utálatosan.
- Mivel nincsen hol aludnom, így gondoltam itt meghúzhatnám magam. – rántotta meg a vállát, majd arrébb lökve bejött az ÉN  házamba
- Hogy a tökömbe tudsz bejönni? Tudtommal, amíg be nem hívnak addig nem jöhetsz be!
- De ne zavarjon édes, hogy te már rég halott vagy, így bejöhetek. – mondta, én pedig a legszívesebben fel tudtam volna képelni. Megmutattam neki a vendégszobát, majd elköszöntem tőle, és elmentem és is aludni.

jó éjszakát kicsim H xx – jött az üzenet Harrytől.

Neked is. csók :* - köszöntem el én is tőle, majd elvittek az álommanók magukkal.

Két komi után jön a kövi rész :*