5. Rész Halott lány

Eliz

Reggel korán keltem fel hangos kopogásokra. Kómásan kikeltem az ágyból, majd lebotorkáltam a lépcsőn, egyenesen a bejárati ajtóhoz. Kinyitottam azt, és éppen le akartam ordítani a fejét az illetőnek, de helyette egy nagy ölelést adtam neki.
- Hát te meg? – mosolyogtam, majd beljebb húztam a házba.
- Jó újra látni. – nevetett fel.
- Mivan? Meguntad Ázsiát?- mosolyogtam rá.
- Nem, de most egy ideig más vizekre evezek. – rántotta meg a vállát, majd leült a kanapéra. – Van itthon valami kaja, vagy mehetek vadászni? – kérdezte haspók. Lementem a pincébe, majd felhoztam két vérrel teli tasakot.
- Milyet kérsz? Van nullás, meg B-s. – kínáltam meg.
- B-s csoportot kérek. Bár az AB-t jobban szeretem, de most egynek jó lesz ez is. – mondta, majd magába is tolta.
- Lám lám. Engem már meg sem kínáltok? – jött le az emeltről Kevin, mire Niall felpattant, és egyből neki ment, majd megmutatta neki fogait.
- Hagyd Niall. – szóltam neki, mire fejét hátra fordította, és értetlenül nézett rám. Kevin levette Niall kezét a nyakáról, majd felém közelített.
- Jobb lenne, ha a barátodat kordában tartanád. – mondta szigorúan rám nézve.
- Mert ki vagy te itt? Neked rég halottnak kéne lenned. – mondta Niall.
- Most miért mondja ezt mindenki? Nem is örültök nekem? – csodálkozott Kevin.
- Nem kell itt tettetni a hülyét. Minek vagy itt valójában? – faggatta Niall.
- Szerintem azt hagyd rám. – ment oda Niall elé. Egy ideig farkas szemet nézek, majd Kevin elindult a bejárati ajtó felé.
- Hova mész? –kérdeztem rögtön.
- Enni. Valamit nekem is kell ennem. És lehet, hogy a kis göndöröddel kezdem.
- Kevin fejezd be! Harryt hagyd békén jó?
- Mert ha nem?- kérdezett vissza.
- Megtalálom a módját, hogy megöljelek! – sziszegtem fogaim közt.
- Még egy ilyen megnyílvánulás , és a barátocskádat kinyírom! – ordított fel Kevin, és én épp mondani akartam volna a magamét, de Niall befogta a számat. Kevin kiment az ajtón, mire én levágtam magam a kanapéra. Úgy utálom! Gyűlölöm! Hogy rohadna szét a pokolban a teste, aztán még a hamuja is elégne!
- Wáow kislány! Nyugi.  – nézett rám nagy szemekkel Niall. értetlenkedve néztem rá, majd felvilágosított, hogy egy kicsit hangosan mondtam. Megráztam a fejemet, felvettem a táskámat, és elindultam a suliba. Idegesen baktattam befele a szekrényemhöz , de ekkor észrevettem, ahogy Kevin egy csajjal beszélget az ÉN szekrényemnek dőlve. Körbenéztem magam körül, nem volt senki sem a folyosón, majd megindultam a csaj felé, és kitéptem a nyakából egy kis darabot. Összerogyott halottam előttem a földön, de egy égető szempárt éreztem a hátamba fúródni. Megfordultam tengelyem körül, és Harryt rémült tekintetét véltem felfedezni. Kezeim véresek voltak, pont úgy, mint az állam is. Visszanéztem Kevinre, aki arcán egy diadalittas mosoly volt. Elfordultam a másik oldalra, és a hátsó ajtón szinte kisuhanva rohantam a kocsimba. Elővettem egy kéztörlőt, majd megtöröltem vele az arcom, és a kezeimet.  Beültem a volán mögé, majd elhajtottam az iskola területéről. nem tudtam, hogy hova, és merre tartok, egyszerűen csak hagytam, hogy az autó vigyen engem ahova akar.

Harry:

Fülemben szólt a kedvenc bandám zenéje, amikor éreztem, hogy a zsebemben a telefonom rezegni kezd. Megnyitottam az üzeneteket amiben ez ált:

Elizzel valami baj történt siess a suli elejéhez: Kevin

Nem tudtam ezt mire vélni, de lépteimet gyorsabbra vettem. Nem értem. Honnan van meg Kevinnek a számom? Amúgy… hiába El rokona, akkor sem szimpatikus. A suli bejáratában megálltam, mert a lányt láttam meg, akivel állítólag probléma van. Megfordult tengelye körül, de tekintete rémült volt. Kezén, és állvonalán valami piros folyadék folyt le, de amikor kicsit közelebb lépett hozzám, a mögötte lévő lány mozdulatlanul feküdt a földön. Körülötte nagy piros tócsa volt, és ahogy arra jobban ráfókuszáltam világossá vált. Vér. ~Mi vér? Harry te hülye vagy. ~ Nem akarom elhinni. Eliz gyilkos lenne? De miért tette ezt a lánnyal? Kevin meg csak ott áll, és úgy vigyorog, mint a tejbe tök. Elfordul a lány, majd kirohan a folyosó túlsó végén lévő ajtón. Ezt nem hiszem el… Eliz meggyilkolt egy ember? Az nem lehet, hisz’ ő olyan kis csendes és szerény. Elindultam, majd a halott test mellé lépkedtem.
- Nem tudom, hogy mibe kevered, vagy keverted Elizt, de jobb lenne, ha leszállnál róla. – mentem oda Kevinhez, majd a szemébe nézve közöltem vele.
- Ugyan már. Semmit sem tudsz róla. Ő egy gyilkos. Akárcsak...
- Akárcsak? Te hülye vagy ember! Hogy beszélhetsz így a saját rokonodról? – ordítottam rá. Nem tűröm el, ha Elről így beszél bárki is!
- Öcsi… ne húzz velem újat.  Nem tudod, hogy kivel van dolog. Én a te helyedben, most megfordulnék, és úgy mint a palota pincsik engedelmeskednék, és elhúznék a picsába. – nézett bele mélyen a szemembe, de én nem mozdultam, és Ő értetlenül nézett rám.
- Nem félek tőled oké? – válaszoltam vissza, majd bementem az első órára.

***

Egész nap a iskolapadban ülve gondolkoztam Elizen. Ahogy a hulla ott feküdt mellette, róla csurgott le a vér, ahogy Kevin ott állt mellette diadalittas mosollyal a képén, és ahogy engem meglátott, majd fél percen belül nyoma veszett. Az a legdurvább, hogy nem is láttam őt elmenni.
Most délután hétóra van, így lassan már haza kéne mennem. Elköszönök a haverjaimtól, majd kimegyek a King nevű kis kávézóból/szórakozóhelyről, és beszállok fekete autómba. Ahogy a kulcsot a lyukba illesztem, majd elfordítom azt benne, a motor felbőg, ami azegyik kedvenc hangjaim egyike. Igen, imádom az autók, és a motorok hangos, és durva hangját. Ráfordulok a szüleim kocsifelhajtójára, majd leállítom autóm motorját, és kiszállok belőle. A bejárati ajtót kinyitva, klasszikus zene üti meg a fülem, és mennyei illatok szöknek ki a konyhából, ahol valószínűleg apám, és anyám tevékenykedik. Elordítok egy hangos „Sziasztok megjöttemet”, majd utam a szobámba vezetett. Becsuktam magam mögött az ajtót, de amikor megfordultam, ijedtemben kissé felkiáltottam.
- Hogy kerülsz te ide? – kérdeztem, de mintha a lábam a földbe gyökerezett volna, nem tudtam megmozdulni.
- Harry… - kezdte volna, de félbeszakítottam.
- Mégis mi a franc volt ma a suliban? Ott feküdt melletted egy halott lány, te tiszta vér voltál, és Kevin csak úgy ott állt és nevetett. Mégis mi a franc folyik itt? És ma is az a féleszű unokabátyád olyan volt, mintha hipnotizálni próbált volna! Mi ez az egész? – akadtam ki teljesen. Mik ezek a titkok? Egyáltalán akarom én mindezeket tudni? Egyáltalán belefolyjak én valamibe? Megérné ez nekem?
- Harry ez… nem mondhatom el. – rázta hevesen a fejét.
- Mégis mit nem mondhatsz el? – mentem oda hozzá, majd két tenyeremet az arcára helyeztem, és úgy kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
- Harry… én nem… nem akarom, hogy félj tőlem. – vette le a kezeimet, majd félúton elengedte a levegőben.
- Miről beszélsz? – ráncoltam össze a homlokomat. – El én nem félek tőled bármi is van. Hogy gondolod azt, hogy félnék tőled?
- Harry ezt te nem értheted.
- De mit az isten szerelmére bökd már ki! – förmedtem rá, de ő meg sem rezzent.
- Vámpír vagyok! Most már jó? A csajt pedig én nyírtam ki, mert Kevin felbaszott agyilag, és így akartam vele tudatni, hogy szálljon le a magas lóról. – szemeimet össze szorítottam, és próbáltam eltitkolni a belőlem kitörekvődő  nevetést. – Nem hiszel nekem? Nevess csak. De nézd csak! – mondta, majd a szemei szinte egy pillanat alatt vérbe pompázott, majd beleharapott saját bőrébe. Számat eltátottam, és ahogy a tekintetem az egyre inkább jobban eltűnő sebére téved, annál jobban kezdtem a körülöttem lévő környezetet érzékelni. – Harry minden rendben? – jött közelebb, de én kezemet kirántottam az övé közül. – Harry!
- Menj innen. – mondtam magam elé meredve. A fejemben ezer meg ezer kérdés kavargott, de egyet sem tettem fel neki. – Kérlek… csak… hagyj magamra. Adj egy kis időt. – mondtam, és láttam, ahogy egy kis fecnit lerak az éjjeliszekrényem tetejére, majd a függönyt kicsit megemelve, elhagyja a barlangomat. Idegesen beletúrok a hajamba, majd ami a kezem ügyébe kerül erősen a földhöz vágom. Mi a fene történik? Mi ez a világ? Álmodom?

3 komi után kövi :*